Sajnos ez a nap is elérkezett, amikor elhunyt a kiskutyám. Bár mindig is tudtam, hogy ez is bekövetkezik, akkor is nagyon nehéz volt elfogadnom. Mint kiderült nagyon beteg volt ezért kellett elaltatni.
Nagyon hiányzik.
Nagyon hiányzik.
Olyan üres így nélküle a lakás. És a legrosszabb, talán a napi rutinok kiesése, hiszen már nem kell senkit sétáltatni és etetni. Ilyenkor tudatosul bennem, hogy már tényleg nincs itt.Sokszor
neszekre, ami hasonlít azokra a hangokra amikor ő járt-kelt, hirtelen azt hiszem ő az, aztán jut csak eszembe, hogy már nincs itt. Nagyon-nagyon hiányzik, bár tudom, hogy így jobb neki. Csak remélni tudom, hogy érezte mennyire szeretem.