2013-ban nagy örömömre tudomásomra jutott, hogy 2012-ben elkészült a Rurouni Kenshin élőszereplős film. A trailer alapján nekem nagyon ígéretesnek tűnt, és nagy örömömre a film végignézése után is pozitív érzéssel álltam fel előle. Bár a mangát még nem sikerült teljes egészében végigolvasnom, - az animét meg úgy szintén nem néztem végig - viszont az első film által felölelt történet részt még teljes egészében olvastam.
Ami elsőként megfogott az maga a hangulat volt. Végig olyan érzésem volt, mintha a mangát olvasnám. A szereplők hozták a karaktereiket és nekem az összes színész nagyon hiteles volt a karakterében. A Himura Kenshint alakító Szató Takeru valami szenzációs volt. Ami engem a mangában mindig is megfogott, azok az olyan pillanatok voltak, amikor az amúgy ránézésre nagyon kedves, jámbor Kenshinből előtörtek a régi gyilkos ösztönök. A gyilkos pillantás, amitől mindenki ereiben megfagyott a vér, ahogy megsejlik alatta a régi, rettegett gyilkos. Ami pont azért megdöbbentő, mert amúgy mindig törekedik a békés megoldásokra és a végsőkig béketűrő. És ezt számomra Satoh Takeru nagyon visszaadta.
Az az éttermes pillanat, amikor már mindenki teljesen fel van háborodva a Kenshint ért atrocitások miatt, amikor próbálják provokálni, de ő a végsőkig tűr. És még a Szanoszukéval vívott kis küzdelem alatt is végig próbálja meggyőzni, hogy ez mennyire felesleges. Apropó Szanoszuke. Na ő volt a másik kedvencem, akit kiemelnék a színészek közül!!! Az ő párbaja alatt a Takeda Kanrjú birtokon visítva nevettem annyira bolond volt. Amikor megálltak bunyó közben pihenni, aztán folytatták egymás gyepálását... Szóval bár voltak változtatások a mangához képest nekem nagyon tetszett, hiszen a hangulat magával ragadott, hála a gyönyörű látványvilágnak és a színészeknek. Nomeg a koreográfiának, mert szó mi szó nagyon jó kis harcjeleneteket csináltak. Még az sem zavart, hogy olykor azért egyértelmű volt, hogy elég képtelen dolgokat csináltak, mert annyira jól volt az egész összerakva. Izgatottan vártam a folytatást, majd idén meg is jött két film képében, mivel 2014-ben már mind a két filmet elkészítették.
A második film viszont már sok újdonságot tartogatott, hiszen körülbelül addig olvastam a mangát, hogy Kenshin a mesteréhez megy, hogy a mestere segítsen tökéletesíteni a technikáját. Viszont azt még így is láttam, hogy a második filmben már jóval több változtatás történt. Viszont ezek ezúttal sem zavartak, hiszen megvoltak a nagy pillanatok. Kenshin és Kaoru elválása, A borzalmas mészárlás, amivel Kenshin szembesül a Shishio által rettegésben tartott faluban, ahogy ott mindenkit egy szempillantás alatt elintéz... És végül, amikor Shishioval először kerül szembe... Na az volt a NAGY pillanat. A kosztümösök valami eszméletlen jó munkát végeztek. A szőr is felállt tőle a hátamon. Az a merő kegyetlenség, amit sugároz. Mintha a megtestesül bosszú lenne, aki nem ismer irgalmat. A legmegkapóbb a dologban, hogy bizonyos részről érthető a bosszúvágya, hiszen kegyetlenül elárulták. De ezt pont az arra legkevésbé rászolgálókon bosszulja meg. És hogy ezek után ő hívja magét igazságosnak. Na ott én is eléggé együtt tudtam érezni Kenshinnel... De hogy ennyire nem jutott Sójiróval dűlőre az eléggé meglepett, mert ezek után, hogy akarja Shishiot legyőzni, ha még a jobbkezével sem bír...
Persze a vége kellően izgalmas volt. Amikor rájönnek, hogy az egész Kyotói csata csak elterelés volt, mert valójában Tokyó a célpont... És amikor Kaorut a vízbe dobják, na ott már eléggé sokkot kaptam! És végén csak annyit látunk, hogy Kenshin partra sodródott és vége. Én meg csak néztem magam elé, hgy most mi van? Most komolyan majd itt várhat az ember, hogy hogyan tovább. Persze közben hála az égenek kiderült, hogy nem, mert már az utolsó rész is elkészült...
Rurouni Kenshin - The Legend Ends
(るろうに剣心 伝説の最期編 / Rurouni Kenshin: Densetsu no Saigo-hen):
És a harmadik befejező rész. Szerintem jó kis befejezése lett egy nagyszerű történetnek. Bár a manga/anime végét nem ismerem, így annak fényében nem tudok nyilatkozni és biztos vannak, akik kritizálják, mert ez meg az nem így volt az eredetiben, de én csak a film lapján nyilatkozva tudok egyenlőre véleményt formálni. Amúgy sem hiszem, hogy egy filmnek mindig jó, ha betű szerint követi az eredetit, hiszen mást jó olvasni, sorozatban nézni, illetve mást várunk egy egész estés filmtől. A sorozat meg tudja engedni a részletekbe menést, de a film legyen lényegre törő és kerek.
Na szóval mivel innen már teljes tudatlansággal néztem a dolgokat eléggé letaglózó élmény volt. A legelső gondolatom és problémám az volt, hogy eddigre egyértelmű, hogy Shishionak vesznie kell, és csak Kenshin lehet rá képes, hogy legyőzze. De ha nem öli meg akkor, hogy lehetne egy ilyen ámokfutót megállítani? Ha meg megöli, akkor az Kenshinnek minden lesz, csak nem nyereség. Hiszen megfogadta, hogy soha többé nem öl. Szó mi szó szinte a film egész ideje alatt ezen rágódtam, és szerintem nagyon jó megoldás született a végére.
Ami külön megfogott, hogy ezúttal is megláthatjuk, hogy az emberi aljasság mire képes. Amikor a kormány emberei lepaktálnak Shishioval, csak azért, hogy a saját mocskos dolgaik ne derüljenek ki, na ott már nagyon kiakadtam! Méghozzá magát Kenshint akarják kivégeztetni cserébe, csak hogy a saját bőrüket mentsék, miközben pont ők rángatták bele ebbe az egészbe. Az egy dolog, hogy a végére megtudjuk, hogy azért nem egészen erről van szó, na de akkor is...
A csata a végén elég nagyszabású és izgalmas volt. És mindenki elnyerte méltó "jutalmát". És a végén külön örömöm leltem benne, ahogy Kenshin közölte Kaoruval hogy vele szeretne maradni, ő meg csak nézett nagy értetlenül.
Így befejezve kicsit nehéz szívvel álltam fel előle. De ezúttal végre nem a keserű szájíz miatt egy számomra nagyon rosszul sikerült feldolgozás miatt. Mert nekem nagyon tetszett mind a három film, a lényeg benne volt és a hangulat fergeteges volt. A karakterek igazán a szívemhez nőttek, de sajnos innen már nincs tovább, vége a történetnek.
Igazán nagy élmény volt látni, ahogy a manga/anime életre kelt és ez egy részről a jó szereplőgárdának volt köszönhető. Valamint ami számomra mindig is fontos az a hangulat. Gyönyörű látványvilág volt és valóban ott éreztem magam a nyugat felé már megnyíló, de még erősen a nyugati technológiától mentes természetközeli Japánban.
Szóval csak ajánlani tudom mindenkinek, animésoknak meg szinte kötelező! Rurouni Kenshin (るろうに剣心):
Így befejezve kicsit nehéz szívvel álltam fel előle. De ezúttal végre nem a keserű szájíz miatt egy számomra nagyon rosszul sikerült feldolgozás miatt. Mert nekem nagyon tetszett mind a három film, a lényeg benne volt és a hangulat fergeteges volt. A karakterek igazán a szívemhez nőttek, de sajnos innen már nincs tovább, vége a történetnek.