2008. augusztus 23., szombat

Gabival - ガビ で



Hát ez a mai nap valami fantasztikus volt! Nagyon jól éreztem magam! A minap felhívtam Gabit, hogy esetleg ráérne e, hogy elkísérjen, mert végre sikerült annyi pénzt félre tennem, hogy megvegyem egyik nagy álmomat, az 1. acélbetétes bakancsomat. És igent mondott!! Annyira örültem neki, hisz én abszolút nem vagyok tájékozott abban, hogy hol kell az ilyesmit megvenni, hogy jó legyen, mondtam is neki, hogy 100%-ig rá bízom e téren magam.
Körülbelül 16 éves korom óta vágyom rá, de mivel aktív keresettel csak 19 éves korom óta rendelkezem és eddig sok minden másra kellett a pénz, sajnos valahogy mindig el kellet odáznom a megvételét. A szüleimtől pedig soha nem kaptam volna ilyesmit, hisz eléggé ellenszenvvel viseltetnek ez ilyen dolgok iránt. Pedig nem értem. Nem arról van szó, hogy mostantól csak feketében járok, és biztosak lehetnek benne, hogy sátánista szektákba sem fogok még ettől járni csak én ebben érzem jól magam.
Azt hiszem három boltban jártunk mire megvettem, és annyira szép! Alig várom, hogy ennek a hőgutának vége legyen és végre hordhassam. Majd szeptember 2-án felavatom a ZP-ben, Gabi mondta, hogy lesz akkor egy jó buli ott, és legalább kicsit bejáratom, meg szokom a hordását az animecon elött. Elvégre Amane Misa-ként szinte két napon át egyfolytában hordani fogom. Nomeg végre, ha megkésve is, de megtartjuk a szülinapi partit, amit ígért nekem a Gabi. Már előre fáj ahogy elképzelem, hogy fog kinézni a lábam a con végére.
Aztán megnéztük a fodrászkellékesnél, hogy esetleg van e sárga színezőjük, hisz azért minden egyes cosplayemhez még sem akarom majd kiszőkíttetni a hajam, mert azt hiszem akkor rövid távon búcsút is vehetnék a hajamtól. Majd Gabi ötletéből kifolyólag ettünk egy fagyit, amíg elsétáltunk a West End-hez, ugyanis kinéztem egy telefont magamnak, de sajna itt nem volt, de a Pólusban azt mondták, hogy elméletileg holnap érkezik, úgyhogy bizakodom és majd meglátjuk.
Elkísértem Gabit a barátjához, majd visszafelé jövet beugrottunk egy boltba, és mit ad isten? Mit látok?
Eredeti japán tea a polcon?! Mondom is Gabinak, hogy ezt nekem muszáj megvenni, és az utolsó forintig pont annyi volt nálam amennyibe került. Úgy látszik, a sors is úgy akarta, hogy megvegyem! 
Persze hulla fáradtak voltunk haza felé, de Gabi mondta, hogy nagyon jól érezte magát aminek nagyon örültem. Gabi! Én is nagyon jól éreztem magam!!!!!